Kilépés a fényre...

A Nagy piramis

A gízai nagy piramisban található járatok feltárására Záhi Havvász, az antikvitásokat felügyelő miniszter indította el a Dzsedi-projektet. A nemzetközi pályázat győztese, a Leedsi Egyetem lett. Szakemberei olyan robotot konstruáltak, amelyet egy parányi kamerával és miniatűr ultrahangos készülékkel is felszerelték, valamint egy olyan "bogárral", amely akár egy 19 milliméter átmérőjű lyukon is képes átpréselni magát.

Szenet – Az átkelés játéka II. rész

A játéktáblát a rajta álló bábukkal ábrázoló hieroglifa a tartósság, a maradandóság fogalmát rejti magában. Így fordul elő például az Óbirodalom fővárosa, Memphisz egyik nevében: Mn-nfr („szilárd és jóságos”), és sok fáraó, többek között I. Széthi uralkodói nevében Mn-Maat-Ré  („maradandó Ré igazságossága”) is.

Vajon miért egy játék hieroglifájával jelölték a tartósság fogalmát? Ahogyan sok minden más Egyiptommal kapcsolatos kérdésben, ebben sem remélhetjük, hogy az egyiptomi bölcsek ezt egy szövegben elmagyarázzák nekünk. Ha viszont elgondolkodunk rajta, igen találónak tűnik, hiszen az emberiséget jellemző, maradandó dolgok között ott van a játék is, ráadásul itt egy olyan játékról van szó, amely a két ellenfél harcából indulva a lélek belső, metafizikai harcáig visz.

A játék nem múlik el, a harc nem múlik el, csak átlényegülhet. Az elején másokat, a körülményeket hibáztatjuk, amíg fokozatosan rá nem jövünk arra, hogy minden rajtunk múlik, az is, ami látszólag más hibájából vagy rossz szándékából történik velünk. Ekkor merül fel az átkelés célja: honnan hová haladunk? És amikor rádöbbenünk arra, hogy a cél nem anyagi, hanem szellemi jutalmat ígér, hogy a lélek szenvedve utazik a belső csapdákkal teli utakon a szellemi énjével való boldog azonosulásig, a harc belsővé válik. A harc onnantól kezdve saját fájó tudatlanságunk, a mulandósághoz való ragaszkodásunk ellen folyik.

A páros játékban az ellenfél szerepe ekkor már tisztán szimbolikus: utunkat állhatja, visszavethet, de azért teheti meg ezt, mert még hiányzik belőlünk valami. Ha megtámadhat bennünket, ha megsérthet bennünket, akkor ez azért van, mert támadhatóak és sérthetőek vagyunk. Buddha egyik mondása juthat eszünkbe: annak, akinek a kezén nincs seb, nem árthat a kézben tartott méreg.

Így a belső harc a saját teljességünkért vívott harc,amelynek végső eredménye a lélek, a Ba szabad szárnyalása. Ez a szabadság lehetővé teszi, hogy bármikor, amikor akarja, megtehesse az utat a fizikai és szellemi lét között, az élők és a holtak világa között. Így a szenetjáték szerepe és üzenete nagyon hasonlít a Kilépés a fényre szent egyiptomi szövegekre, amelyeket ma Halottak könyvének hívnak.

A fáraó nevei

Hórusz: a fáraó Hórusz isten megtestesülése, és így ő a kapocs az Ég és a Föld között.

A két úrnő: a fáraó koronáján is megjelenik a két védőistennő jelképe, a keselyű és a kobra.

Arany Hórusz: Hórusz győzelmét ünnepli Széth felett.

Felső- és Alsó- Egyiptom királya: a méh Felső-, a sás pedig Alsó-Egyiptomhoz kapcsolódik.

A Nap fia: mint Ré Napisten fia, a fáraó legfőbb kötelessége őrködni a rend és az igazságosság fölött.

Kilépés a fényre...

Szenet – Az átkelés játéka I. rész

A szenet az egyiptomi kultúra szerves része volt: az egész egyiptomi történelem alatt játszották, sőt nyomait a mai napig felfedezhetjük az ostábla (trick-track, backgammon) játékban.

 A neve – szenet – átkelést, átjutást jelent. A játékosok célja, hogy elsőként vezessék át biztonságban saját bábuikat a Mehenen, a kígyózó labirintuson. Az úton sok nehézséggel kell szembenézniük, de segítő erőkkel is találkoznak. Az utolsó mezőn Hórusz istennel találkoznak, vagy azzá válnak, és ezután kiemelkedve a Mehenből, csatlakoznak Réhez és felszállnak a Napisten bárkájára.

A játék nevéhez számtalan értelmezés kapcsolódik. Vannak, akik az elnevezést kizárólag a bábuk egymást átlépő mozgásával hozzák kapcsolatba, a szenet azonban ennél jóval összetettebb és szimbolikus természetéből adódóan sok kulcsban értelmezhető.

Hogy csak néhányat soroljunk:

1. a lélek, Ba, útja a két létezés közötti összekötő régión át, a napfényre való kilépés pillanatáig;

2. a Holdtól a Napig vezető út, ahol a Holdat az érzéki, ösztönös természethez társítjuk, a Napot pedig a szellemiséghez, a bölcsességhez;

3. az élőket a halottjaikkal összekötő híd. Ilyenkor az élők a sír előtt játszva kértek tanácsot vagy segítséget elhunyt rokonaik lelkétől;

4. a szellemi út jelképes végigjárása, amelyet a lélek tesz meg;

5. kapcsolódik a holdciklushoz és az ezen alapuló holdnaptárhoz (a tábla 30 mezőt tartalmaz, és a szinódikus periódus hossza 29,53 nap).

Heper

A Heper a fiatal Napisten (a felkelő nap) neve, akit a szkarabeusz-bogárral szimbolizáltak. Minden nap hajnalán újjászületik és ezért az ember szellemi és lelki megújulásának is jelképe lett. A feltámadás kékes-zöld színével festett szkarabeusz-amulettet a múmia szíve fölé helyezték, vagy a nyakába akasztották, és – akárcsak a többi szimbólum esetében – használati tárgyakat is díszítettek vele. 

Tutanhamon sírjából

A szkarabeuszbogár maga előtt görgeti a petéit magában rejtő galacsint, s amikor az szép gömbölyű lesz, eltemeti és elvégezve feladatát felrepül. A kis bogarak a földből, látszólag önmagukból születnek.