Szenet – Az átkelés játéka III. rész

Néhány adat a játékról

• a tábla 30 mezőből áll, amelyen a bábuk soronként váltott irányban haladnak

• az Óbirodalomban 7-7 bábuja volt a játékosoknak, de számuk később 5-re csökkent. Legtöbbször fából, csontból vagy kőből készültek, kúp és orsó alakúak voltak, de fennmaradtak oroszlán, sakál és Bész isten fejjel mintázott bábuk is.

• a bábu egyiptomi neve iba, amit leggyakrabban „táncosnak” fordítanak

• dobókocka helyett 4 pálcikát használtak. A pálcikák egyik oldala világosabb, a másik sötétebb színű volt. Az egyik vége emberi ujjvéget mintázott, a másik egy hosszú fülű állat fejét.

• a játéknak világi és rituális változata is volt. A világi változatot valószínűleg a két játékos versenyzése jellemezte, az utóbbi kapcsolódott a lélek sorsához, annak próbáihoz és fejlődéséhez akár az életben, akár a halál után.

• szenetet az i. sz. 400-as évekig játszottak. Később a tíz mezős sorokat 12 mezősök váltották fel, a középkorban pedig már csak két sort találunk és ez változatlanul megmaradt a mai napig az ostábla (trick-track, backgammon) játékban.

Nofertari királyné szenetjáték közben

II. Ramszesz felesége, Nofertari királyné sírjának egyik falán található ez az ábrázolás, amelyen a királyné egymaga játszik. Hasonló jelenetek több sírban is előfordulnak, és vagy két embert láthatunk a táblánál, vagy – mint Nofertari esetében – egy magányos játékost.

Ezenkívül számos többé-kevésbé teljes játékkészletet őriznek a világ múzeumaiban: van amelyik csupán vékony kő- vagy falap, és vannak díszes dobozok, ahol néha a bábuk is fennmaradtak.

Szenet – Az átkelés játéka II. rész

A játéktáblát a rajta álló bábukkal ábrázoló hieroglifa a tartósság, a maradandóság fogalmát rejti magában. Így fordul elő például az Óbirodalom fővárosa, Memphisz egyik nevében: Mn-nfr („szilárd és jóságos”), és sok fáraó, többek között I. Széthi uralkodói nevében Mn-Maat-Ré  („maradandó Ré igazságossága”) is.

Vajon miért egy játék hieroglifájával jelölték a tartósság fogalmát? Ahogyan sok minden más Egyiptommal kapcsolatos kérdésben, ebben sem remélhetjük, hogy az egyiptomi bölcsek ezt egy szövegben elmagyarázzák nekünk. Ha viszont elgondolkodunk rajta, igen találónak tűnik, hiszen az emberiséget jellemző, maradandó dolgok között ott van a játék is, ráadásul itt egy olyan játékról van szó, amely a két ellenfél harcából indulva a lélek belső, metafizikai harcáig visz.

A játék nem múlik el, a harc nem múlik el, csak átlényegülhet. Az elején másokat, a körülményeket hibáztatjuk, amíg fokozatosan rá nem jövünk arra, hogy minden rajtunk múlik, az is, ami látszólag más hibájából vagy rossz szándékából történik velünk. Ekkor merül fel az átkelés célja: honnan hová haladunk? És amikor rádöbbenünk arra, hogy a cél nem anyagi, hanem szellemi jutalmat ígér, hogy a lélek szenvedve utazik a belső csapdákkal teli utakon a szellemi énjével való boldog azonosulásig, a harc belsővé válik. A harc onnantól kezdve saját fájó tudatlanságunk, a mulandósághoz való ragaszkodásunk ellen folyik.

A páros játékban az ellenfél szerepe ekkor már tisztán szimbolikus: utunkat állhatja, visszavethet, de azért teheti meg ezt, mert még hiányzik belőlünk valami. Ha megtámadhat bennünket, ha megsérthet bennünket, akkor ez azért van, mert támadhatóak és sérthetőek vagyunk. Buddha egyik mondása juthat eszünkbe: annak, akinek a kezén nincs seb, nem árthat a kézben tartott méreg.

Így a belső harc a saját teljességünkért vívott harc,amelynek végső eredménye a lélek, a Ba szabad szárnyalása. Ez a szabadság lehetővé teszi, hogy bármikor, amikor akarja, megtehesse az utat a fizikai és szellemi lét között, az élők és a holtak világa között. Így a szenetjáték szerepe és üzenete nagyon hasonlít a Kilépés a fényre szent egyiptomi szövegekre, amelyeket ma Halottak könyvének hívnak.

Szenet – Az átkelés játéka I. rész

A szenet az egyiptomi kultúra szerves része volt: az egész egyiptomi történelem alatt játszották, sőt nyomait a mai napig felfedezhetjük az ostábla (trick-track, backgammon) játékban.

 A neve – szenet – átkelést, átjutást jelent. A játékosok célja, hogy elsőként vezessék át biztonságban saját bábuikat a Mehenen, a kígyózó labirintuson. Az úton sok nehézséggel kell szembenézniük, de segítő erőkkel is találkoznak. Az utolsó mezőn Hórusz istennel találkoznak, vagy azzá válnak, és ezután kiemelkedve a Mehenből, csatlakoznak Réhez és felszállnak a Napisten bárkájára.

A játék nevéhez számtalan értelmezés kapcsolódik. Vannak, akik az elnevezést kizárólag a bábuk egymást átlépő mozgásával hozzák kapcsolatba, a szenet azonban ennél jóval összetettebb és szimbolikus természetéből adódóan sok kulcsban értelmezhető.

Hogy csak néhányat soroljunk:

1. a lélek, Ba, útja a két létezés közötti összekötő régión át, a napfényre való kilépés pillanatáig;

2. a Holdtól a Napig vezető út, ahol a Holdat az érzéki, ösztönös természethez társítjuk, a Napot pedig a szellemiséghez, a bölcsességhez;

3. az élőket a halottjaikkal összekötő híd. Ilyenkor az élők a sír előtt játszva kértek tanácsot vagy segítséget elhunyt rokonaik lelkétől;

4. a szellemi út jelképes végigjárása, amelyet a lélek tesz meg;

5. kapcsolódik a holdciklushoz és az ezen alapuló holdnaptárhoz (a tábla 30 mezőt tartalmaz, és a szinódikus periódus hossza 29,53 nap).