A szenet az egyiptomi kultúra szerves része volt: az egész egyiptomi történelem alatt játszották, sőt nyomait a mai napig felfedezhetjük az ostábla (trick-track, backgammon) játékban.
A neve – szenet – átkelést, átjutást jelent. A játékosok célja, hogy elsőként vezessék át biztonságban saját bábuikat a Mehenen, a kígyózó labirintuson. Az úton sok nehézséggel kell szembenézniük, de segítő erőkkel is találkoznak. Az utolsó mezőn Hórusz istennel találkoznak, vagy azzá válnak, és ezután kiemelkedve a Mehenből, csatlakoznak Réhez és felszállnak a Napisten bárkájára.
A játék nevéhez számtalan értelmezés kapcsolódik. Vannak, akik az elnevezést kizárólag a bábuk egymást átlépő mozgásával hozzák kapcsolatba, a szenet azonban ennél jóval összetettebb és szimbolikus természetéből adódóan sok kulcsban értelmezhető.
Hogy csak néhányat soroljunk:
1. a lélek, Ba, útja a két létezés közötti összekötő régión át, a napfényre való kilépés pillanatáig;
2. a Holdtól a Napig vezető út, ahol a Holdat az érzéki, ösztönös természethez társítjuk, a Napot pedig a szellemiséghez, a bölcsességhez;
3. az élőket a halottjaikkal összekötő híd. Ilyenkor az élők a sír előtt játszva kértek tanácsot vagy segítséget elhunyt rokonaik lelkétől;
4. a szellemi út jelképes végigjárása, amelyet a lélek tesz meg;
5. kapcsolódik a holdciklushoz és az ezen alapuló holdnaptárhoz (a tábla 30 mezőt tartalmaz, és a szinódikus periódus hossza 29,53 nap).
