Hermész Triszmegisztosz

Denderai zodiákus – III. rész

Az Oriont, a Szíriuszt és a Göncölszekeret több istennel is azonosították, a hosszas felsorolás helyett azonban inkább egy lehetséges értelmezést fogalmazunk meg, amire ezek, a számunkra is könnyen felismerhető csillagképek emlékeztethették az egyiptomiakat több ezer éven át. Egy történet játszódik le az égbolton, amelynek főszereplője Ozirisz, az isten, aki a legnagyobb változáson megy keresztül az életben. Annál is fontosabb a vele történtek megértése, mert az egyiptomi civilizáció egész ideje alatt Oziriszt mintaképnek tekintették, haláluk után hozzá igyekeztek eljutni, sőt vele egylényegűvé válni.

Ozirisz az első, aki meghal és feltámad. Feltámadásával átlényegül, és már nem mulandó testi életét folytatja, hanem halhatatlanná válik, a túlvilág urává. Ezt a túlvilágot olyan dimenzióban helyezték el az egyiptomi pap-tudósok, amelyet legjobban maga a változatlan szépségével tündöklő ég szimbolizál, ahol Ozirisz az egyik mozgó, az égboltról letűnő, majd újból feltűnő csillagképből indulva, egy soha le nem nyugvó csillagképpel válik azonossá.

Útja elején Oziriszt az Orion csillagkép mutatja. Mögötte az évet, az időszámítást indító Szíriusz csillag, amelyből az egész körforgás indul. Oziriszt ekkor lépés közben mutatják, és a nevét adó hieroglifa a fején – érdekes módon – lábujjakat ábrázol. Ez az égi vándor nyári, a horizonthoz közeli helyéről az égbolt látszólagos forgása közben egyre magasabbra emelkedik. A legjobban télen látható, magasan fent az égen. Útja spirálisan halad a csillagképeken keresztül a középpont felé, amíg el nem éri a cirkumpoláris, a pusztulást nem ismerő csillagképek régióját, ahol megváltozott alakban születik újjá. A Göncölszekér, a bikacomb alakja különösen emlékeztet a mumifikált, „egylábú” Oziriszra, akire már nem jellemző a mozgás, hiszen megérkezett: elérte a tudatos halhatatlanságot. Ezt az újjászületést hangsúlyozza a Meszehtiu mellett nőstény víziló alakban megjelenő Thoérisz, a születés védőistennője.

Udzsat-szem

Az Ozirisz-mítoszkörben az udzsat-szem Hórusznak, Ozirisz fiának és utódjának a szeme, amelyet az uralomért vetélkedő nagybátyja, Széth kitépett és darabokra szaggatott. A darabjait Thot, a bölcsesség istene egyesítette és így a szemet udzsattá, azaz éppé, teljessé tette. Így az udzsat-szem az igazságosság őrzőjévé lett, mert teljességének köszönhetően nemcsak a látható világot, hanem a mögöttes, láthatatlan törvényeket is látja.

Az udzsat-szem a Napisten, Ré szeme is. A szem alatti könnycsepp az emberiség születésére utal: a mítosz szerint Ré, a Napisten könnyeiből születtünk. Az alsó szemhéjhoz kapcsolódó spirál az emberiség jövőjét, a szellemhez való ciklikus felemelkedést jelenti.

A szem részeit a képen látható módon hieroglif jelekként is használták és törtszámokat jelöltek velük.

Szema-taui

LUXOR – A FÁRAÓ TRÓNJÁNAK RÉSZLETE

A két ország egyesítésének szimbóluma. A képen láthatjuk Hápit, a Nílus áradásának istenét, aki másodmagával összeköti a Felső- és az Alsó-Egyiptomot jelképező két növényt: a liliomot és a papiruszt. Mint minden szimbólum, ez is többszintű értelmezéssel bír, különösen, ha tudjuk, hogy a központi oszlop tulajdonképpen stilizált tüdő és légcső. A külső levegő a tüdőben találkozik a vérrel: összekapcsolódnak és kicserélik egymás között, amit hordoznak. Az, hogy a két ország egyesítésének megjelenítésére az egyiptomiak egy ilyen ábrázolást alkalmaztak, arra enged következtetni, hogy a két ország nemcsak két földi országrészként értelmezhető, hanem a másik két Egyiptomra is vonatkozik: a földire és annak égi eredetére, az emberek és az istenek világaira.