Denderai zodiákus – II. rész

A denderai zodiákus a leghíresebb kör alakú zodiákus, amely az égboltot sík felületre vetíti. Az eget – a központi kört – a négy égtáj megtestesítője, négy álló női alak, valamint négy pár guggoló, sólyomfejű férfialak tartja.

A körön belül elhelyezkedő szimbolikus ábrák három világosan elkülöníthető csoportba sorolhatók:

1. az északi pólus közelében látható csillagzatok, ezek az ún. pusztulást nem ismerő csillagok és csillagképek;

2. körülöttük az állatövi csillagképek és a bolygók képei;

3. a kör szélén találhatók az ún. dekán csillagok.

A pusztulást nem ismerő csillagok Egyiptomból nézve soha nem tűnnek el a látóhatár alatt. A zodiákuson bikacomb, sakál, majom és álló nőstény víziló alakjában ábrázolták őket. Az örökéletű, haláluk után az istenekhez felemelkedett bölcsek szimbólumait látták bennük, akikhez haláluk után reméltek felemelkedni az egyiptomi fáraók. Közülük csak a bikacomb, az egyiptomi Meszehtiu, azonosítható egyértelműen, mégpedig a mi Göncölszekerünkkel.

A számunkra is könnyen felismerhető állatövi csillagképek mezopotámiai hatást mutatnak, mivel csak a Ptolemaiosz-korban kezdték őket ábrázolni. Az egyiptomi asztrológia alapját ugyanis nem az állatövi csillagképek adták, hanem a mai napig is alig azonosítható dekán csillagok.

Az ekliptikán állandóan mozgásban lévő bolygókat, mint a Merkúrt, a Vénuszt vagy a Jupitert fáradtságot nem ismerő égitesteknek nevezték. Itt exaltációban találjuk őket, azaz abban a csillagképben, amelyben a legerősebbek: a Merkúr a Szűzben, a Vénusz a Halakban, a Mars a Bakban, a Jupiter a Rákban, a Szaturnusz a Mérlegben. 

A dekán csillagok a háromszor tíz napra osztott egyiptomi hónapok, a dekánok védőistenségei, összesen 36 csillag vagy csillagkép, amelyeket időjelzéshez is használtak: tíz napon keresztül egy-egy dekán jelölte egy adott éjszakai óra kezdetét. Úgy tűnik, hogy a dekánok sávja az ekliptikától délre helyezkedik el, és hogy a Szíriusz és az Orion egyes csillagai is a dekánok között szerepeltek. A dekán csillagok hatással voltak az élőkre és a földi eseményekre egyaránt, amely jótékony vagy ártó lehetett.

Az állatövi csillagképek és a dekán csillagok között több csillagzatot jelölnek a zodiákuson felfedezhető szimbolikus ábrák, de csak néhányat tudunk biztosan azonosítani. Ilyen az Ökörhajcsár (kaszás bikafejű alak a Szűz alatt), az Orion, az egyiptomi Szah (lépő férfialak fehér koronával a fején, uasz-bottal a kezében) és mögötte a Szíriusz, amelyet itt oszlopon ülő, koronás sólyomként ábrázolnak.

Thot jövendölése

„Hát nem tudod, Aszklépiosz, hogy Egyiptom az ég képmása, sőt az égnek és valamennyi égi erőnek az otthona? Ha a teljes valóságot akarjuk kimondani, a mi országunk a világmindenség temploma…”

Thot  Hunefer papirusz

„De eljön majd az idő, amikor úgy tűnik, hogy az egyiptomiak hiába tisztelték jámbor elmével és buzgó vallásossággal az isteneket: a tisztelet odalesz és hasztalanná válik. Az istenek elhagyják a földet és felmenekülnek a mennybe, és Egyiptom elhagyatottá lesz, istenek nélküli pusztasággá. Idegenek fognak Egyiptomba jönni, és uralkodni fognak Egyiptom felett, és ami a legfőbb, akadályozni fogják az egyiptomiakat, hogy Istent tiszteljék. És a legsúlyosabb büntetésnek is ki lesz téve az, akit rajtakapnak, hogy Istennek szolgál és tiszteli őt. Azon a napon az ország, amely istenfélőbb minden országnál, istentelenné válik. Nem lesz többé tele templomokkal, hanem tele lesz sírokkal. És nem lesz többé tele istenekkel, hanem holttestekkel.

Jaj, Egyiptom, Egyiptom! A te vallásaidból csak mesék fognak fennmaradni, és ezek is hihetetlennek fognak tűnni utódaidnak. Csak a kőbe bevésett szavak fognak fennmaradni, melyek jámbor tetteidről mesélnek...”

„Inkább a sötétséget fogják választani, mint a fényt, és inkább a halált fogják választani, mint az életet. Senki sem fog felnézni az égre. A jámbort bolondnak fogják tartani, s az istenteleneket dicsőíteni fogják mint bölcseket... Ami a lelket, a lélekre és a halhatatlanságra vonatkozó dolgokat illeti, ezeket nemcsak nevetségesnek fogják tartani, hanem a fennhéjázás jelének is.”

„Miért sírsz, ó Aszklépiosz?”

CORPUS HERMETICUM, Aszklépiosz

Anh

Az örök élet jelképe, és mint ilyen, az istenek kezében jelenik meg. Általuk az ember is részesül közvetve vagy közvetlenül belőle. Gyakran találkozunk olyan ábrázolásokkal, amelyeken egy isten a fáraó szájához közelíti a szimbólumot. 

Egyes értelmezések szerint Anh az élet örök körforgását ábrázolja, amely minden megtestesült létezőre jellemző, így az emberre is. A függőleges vonal a földtől az égig vezető utat jelképezi; a vízszintes vonal a horizont, a határ a két szint között. Ezen átlépve megérkezünk a körbe, a szellemi dimenzióba, amelyet bejárva visszatérünk a megtestesülésbe.

I. Széthi és Ozirisz  I.Széthi temploma, Abüdosz

Tudtad-e…?

Az Abu-Szimbel-i Nagy Templom egy barlangtemplom, ahol a hagyományos templomokkal ellentétben nincsen napfény, kivéve a szentélyt, de ott is csak meghatározott időben. A szentélyben ül a templom istenei – Ptah, Amon-Ré és Ré-Harahti – társaságában a fáraó, II. Ramszesz. Minden évben két napon (február és október 20-án) a hajnali nap 60 méter mélyen behatol a sziklába, 5 percig közvetlenül betűz a templomba és megvilágítja ezeket a szobrokat, kivéve Ptah szobrát. Az egyiptomiak számára Ptah a láthatatlan teremtő, akinek csak a teremtéseit láthatjuk, őt magát nem, vagyis ő még ilyenkor is rejtve marad az érzékek elől.