Denderai zodiákus – I. rész

Az egyiptomi papság évezredeken át nagy figyelmet fordított a csillagok tanulmányozására, és az emberi sors legfőbb eseményeit is a csillagok mozgásához kötötték. Az időmérésben is fontos szerepet játszottak a csillagok, többek között mozgásuk alapján számították ki a Nílus áradásának időpontját: a Szíriusz, az egyiptomi Szóthisz, közvetlen napkelte előtti felbukkanása a keleti horizonton jelezte az áradás kezdetét. Ezzel kezdődött az új év is, és a csillag fényéből következtettek arra, hogy mennyire lesz kedvező az év a Nílus völgyében lakók számára.

Ez a körzodiákus a Ptolemaiosz-kor végén (i. e. 1. században) keletkezett, és az egyiptomi, a mezopotámiai és a görög hagyomány szintézisét adja.

A dél-egyiptomi Dendera közelében lévő Hathor-templom Ozirisz-kápolnájának mennyezetét díszítette. Először Napóleon 1798-ban kezdődő egyiptomi expedíciója idején tanulmányozták európai tudósok. Az érdeklődés olyan nagy volt, hogy a zodiákust – szerencsére sértetlenül – kifűrészelték az eredeti helyéből, és 1821-ben Párizsba vitték. Jelenleg is a Louvre-ban tekinthető meg, a helyére pedig egy pontos másolatot helyeztek.

Rekonstruált képek

Széthi és Ré-Harahti  I. Széthi temploma, Abüdosz

 

Eredeti kép

Digitálisan rekonstruált

 

Színek szimbolikája - Vörös

Ré-Harahti

Egyiptomban a vörös a hat alapszín egyike volt. Magát a festéket vas-oxidból állították elő, és a skálája a narancssárgától a vörösig tartott.

A vörös szín jelölte a sivatagot, ami folyamatosan támadta Egyiptom földjét. A fekete-vörös örökös harcában a sivatag jelentette a vörös színt a fekete pedig Egyiptom termékeny földjét jelképezte. Ez a két erő folyamatosan harcban állt egymással. A Nílus áradásainak a ciklusai voltak a változás mozgatói. A Nílus életet hozott, feketévé varázsolta a vörös földet. Ez Ré és Ozirisz (a Nap és a Nílus) kettőssége: a vörös Ré testének és szemének is a színe, Ozirisz színe zöld vagy fekete, az élet a két ellentét harmóniájától függ.

Ozirisz

Vörös és fekete színnel írták a papiruszaikat. Vöröset csak ritkán, az egyes részek kiemelésére használtak. A férfiak testét általában vörössel jelenítették meg, a nőkét sárgásfehérrel. Ábrázolásokban jelenthette a dühöt, a haragot, de utalhatott a sivatagra, és a vérre is.

Felső-Egyiptom koronája fehér, Alsó-Egyiptomomé a vörös, a fáraó által viselt kettős korona, a két országrész feletti uralom jelképe volt.

Vörös gránitot vagy rózsaszínes barnás kvarcitot használtak a szobrászatban és az építészetben, a királyi szarkofágokat is ezekből az anyagokból készítették.

Élet ,Üdv, Egészség

Anh, Udzsa, Szeneb
Élet, Üdv, Egészség 

Ozirisz

Ozirisz egyik szimbóluma a dzsed-oszlop, amely négy, egymás fölött elhelyezkedő oszlopfőjével a megnyilvánult világ egyensúlyát jelenti. Az egyes ünnepségekhez kötött szertartások során rituálisan újra felállították, ami az életbe való visszatérésnek felelt meg, de az elveszett egyensúly visszaállítására is utalt. A dzsed-oszlopot a stabilitás fogalmával hozták kapcsolatba, amelyhez megértési kulcsot adhat az Ozirisz kezében tartott két szimbolikus tárgy: a kampósbot és az ostor. Az egyik a vonzó, összetartó szeretet erejét juttatja eszünkbe, a másik pedig a kellő szigort, amely nélkülözhetetlen a törvények betartásához. A két erő egyensúlyban van és kiegészíti egymást, így stabilitást kölcsönöz annak, aki alkalmazza őket. Egy uralkodó esetében őrajta keresztül mindez az egész társadalom szilárdságára is kihat.

Az egyiptomiak ellentéteket kibékítő, érzékeny egyensúlyra való törekvésével találkozunk mindenütt, aminek egyik legjobb példája a Nílus kiáradásával kapcsolatos méréseikben mutatkozik meg. A Nílus kiáradása ugyanis az élet záloga volt, hiszen a víz visszahúzódásából megmaradt fekete iszap újra termékennyé tette a földjüket. Nem meglepő, hogy országukat is a fekete szín – kem – alapján nevezték el Kemetnek, Fekete Földnek, ők maguk pedig kemetiek, Fekete Föld lakói voltak.

Érthető, hogy élénk érdeklődéssel kísérték és mérték az áradás szintjét, hiszen ha nem éri el az optimális magasságot, a termés is csekély lesz és éhínség fenyeget. Ha viszont az áradás túlságosan nagy, a pusztulás másik formája áll a küszöbön, mert ha a víz nem vonul le időben, a nap nem tudja kiszárítani a földet: 12 könyök éhínséget jelentett, 13 éhes gyomrot, 14 boldogságot, 15 gondtalanságot, 16 tökéletes örömöt, afelett pedig újra baj következett be.

A törékeny lelki egyensúly kérdésében is felhasználták országuk adottságait, hogy az arra fogékonyaknak segítsenek megkülönböztetni a múló és az örök értékeket. Az ókori Kemet az élet-halál ellentétének megtestesülése volt. A keleti part, ahol a Nap születik, az élettől nyüzsgő oldal volt, Ré partja; a nyugati, ahol a Nap mindennap meghal, a temetők és a halál rítusaival kapcsolatos oldal volt, Ozirisz partja.

Ozirisz

Ozirisz Unennofer

A fáraókori Egyiptom istenei szimbólumok. A természet egy-egy törvényét testesítik meg, megragadva több, egymást kiegészítő megnyilvánulását. Éppen ezért összetettek és megértésükhöz több szempontot is kell figyelembe venni, akárcsak egy embernél, aki egyetlen nap leforgása alatt is több, különböző szerepben tűnik fel. A szimbólumok nem megmerevedett képeket, statikus állapotokat ragadnak meg. Mozgásban lévő ideákat mutatnak meg, ezért a túlvilág urát, Oziriszt például a Nílus éves kiáradásával is kapcsolatba hozták.

Ozirisz mitikus király, akit párjával, Ízisszel együtt az egyiptomi civilizáció alkotójának tekintettek, és istenítettek. Kultusza Íziszével együtt évezredeken keresztül virágzott a Nílus völgyében és azon túl is. Még mielőtt Ozirisz a túlvilág urává vált volna, darabokra tépték, majd feltámadt, ezért lehetett a folyó ciklikus kiáradásának a jelképe. A kiszáradt föld feléled a folyó pezsdítő érintésétől, egy ciklus véget ér és egy új kezdődik, így az évente feltámadó újjászületés istene az éves megújulás jelképe is. Zöld arca sok sírfestményről visszaköszön, a zöld arc (uadzs her) kifejezés pedig az egészséges, boldog, szerencsés embert jelöli.